Ezeknek a gumiabroncsoknak a fő alapanyaga egy speciális gumianyag; kivéve egy kis üreges részt a közepén, hogy megtartsák a súlypontot, teljesen tömörek. Az így készült gumiabroncsok védelmet nyújthatnak szögek, golyók, taposóaknák és Molotov-koktélok ellen, így népszerűek a rendfenntartók körében. A tömör gumiabroncsok azonban nagyon nehezek, és járműre szerelve kezelhetőségük nem ideális, ezért további szakemberek fejlesztésére van szükség.
A tömör gumiabroncsok rendeltetésszerű használatuk szerint osztályozhatók: nem-nyomot hagyó és környezetbarát típusok, vezetőképes típusok, opcionális extrák, szabványos típusok,{1}}olajálló típusok és nagy-terhelésű-típusok.
Nem-nyomot okozó és környezetbarát gumiabroncsok: Ezek általában világos-színűek, például fehér, szürke, zöld és sárga. Nagyon hasonlítanak az egyes iparágakban használt alapszínekre, használat közben alig vagy egyáltalán nem hagynak nyomot az abroncson, így tisztán tartják a talajt. A nagy tisztaságot igénylő iparágakban használják, mint például a gyógyszeripar, az elektronika, az élelmiszeripar és az autóipar.
Vezetőképes gumiabroncsok: használat közben statikus elektromosságot szabadítanak fel, megakadályozva a szikraképződést és ezáltal a tüzet. Általában gyúlékony és robbanásveszélyes veszélyes anyagokkal, például lőporral, olajjal és vegyi anyagokkal foglalkozó iparágakban használják. A vezetőképes abroncsok csak fekete színben kaphatók.
Alternatív-tömör gumiabroncsok: Leginkább európai autókon használják, mint például a Linde, a Jungheinrich, a STILL és az OM; más néven gyorskioldó-tömör gumiabroncsok.
Szabványos tömör gumiabroncsok: A legtöbb autómodellhez megfelelő.
Olajálló{0}}tömör gumiabroncsok: Olajjal vagy más anyagokkal erősen szennyezett utakon való használatra tervezett tömör gumiabroncsok.